A vidéki életünk során egyre közelebb kerülünk a természethez.
Egyre inkább értékeljük az állatok ragaszkodását, egyre inkább értjük a jelzéseiket, egyre inkább megtanulunk mi is a nyelvükön. Folyamatos, 4 évszakon át tartó örömet okoz a kertünk, annak gondozása és rájövünk, hogy nekünk a gyomnövényekre is szükségünk van és azok is milyen bájosak tudnak lenni. Szeretjük a zöldséges kertünkben megtermelt paradicsomunk mézédességét, a padlizsánunk gyönyörű lilaságát, ahogyan megsül a sütőben és fenséges padlizsánkrém lesz belőle. Mindig rácsodálozunk a tavasszal elsőként virágzó mandulafánk rózsaszín virágtengerére és ősszel a kemény "fafejű" mandulatermésre. Hálásak vagyunk az öreg akácfánknak, a tavaszi méhecske bolondító illatáért, és azért is, hogy nem okoz sok munkát, gondot az őszi lombhulláskor. A tüskéivel együtt a szívünkhöz nőtt. És boldogsággal tölt el a téli tüzelőnk melege, amit a kandallóinkba varázsol és az az "illatos" hangulat, amit a táncoló lángnyelvek nyújtanak miközben a fatüzelés semmivel össze nem keverhető illata libben el az orrunk előtt. Köszönjük. Köszönjük 2016, és kérjük 2017, hogy az idén is részesei lehessünk ezeknek a csodáknak.